Csámm!

Találtam ezt azt igen jónak tűnő receptet, valamint padlizsán is volt itthon elég, gondoltam, végre megcsinálom. Annyit sajnos kénytelen voltam változtatni, hogy az eredeti recept zellerét lestyánnal helyettesítettem. Egyrészt azért, mert elég hasonló az ízük, másrészt mert nem volt itthon zeller. És hogy mitől izraeli? Hát arra nem sikerült rájönnöm.

Még egy érdekesség egyébként, hogy ritkán főzök olyat, ami nekem nem ízlik. Ha van ilyen, azt nem is nagyon osztanám meg másokkal, ám mivel helyettem Dave befalta az egész elkészült adagot, ezért arra jutottam, hogy a hiba talán nem a recepttel van, hanem velem. És amíg még csak mondjuk padlizsánkrémlevest követel rajtam gomba helyett, addig nincs is baj.

Elkészítés (4 adag)

1 kg padlizsán

1 vöröshagyma

fél szál póréhagyma

2 gerezd fokhagyma

1 sárgarépa

negyed gumó zeller (vagy ugye lestyán)

1,5 l húsalaplé vagy zöldségalaplé (vagy ennek megfelelő mennyiségű leveskockás verzió)

só, bors, kakukkfű

A padlizsánok tetejét megszurkáljuk villával, betoljuk őket a sütőbe, és addig sütjük, míg a zöldségek össze nem asznak, meg nem puhulnak, és elég szenes nem lesz a héjuk. Ekkor kivesszük, saját érdekünkben megvárjuk, míg kezelhető hőmérsékletűre hűlnek, és meghámozzuk őket. A sütés jó 45 percig is eltarthat.

A felvágott hagymákat kis olajon megpirítjuk, és hozzáadjuk a kockázott répát (és zellert). Addig pirítjuk együtt ezeket, míg picit nem kezd karamellizálódni a répa. Ezt onnan fogjuk tudni, hogy enyhén édeskés illata lesz. Ekkor hozzáadjuk a megsült padlizsán húsát, felöntjük az alaplével, és ízesítjük sóval, borssal, kakukkfűvel. Addig főzzük tovább a levest, amíg meg nem puhul rendesen minden zöldség. Akkor összeturmixoljuk, tálaláskor megszórjuk egy kis petrezselyemmel, vagy pirított fenyőmaggal.

Az a jó a padlizsánban, hogy ahány ember, annyiféleképpen készíti el, és természetesen mindenki meg van róla győződve, hogy az az igazi, a legjobb, a legkülönlegesebb, amit ő készít. Így én is. Ez a recept egyébként nem az, most egy másikkal kísérleteztem, és bár ez is nagyon jó lett, meg kell mondanom, hogy messze van a saját tuti receptemtől. Azt majd legközelebb, és egyébként is, az vinete néven fut, nem flancos padlizsánkrémként. Azért is kellett új receptet találnom, mert a barátaimmal minden évben megrendezzük a Budapest Padlizsán Opent a Sirályban, ahova mindenki saját készítésű padlizsánkreációval nevezhet be. Van mindig zsűrink, akikben annyira nem szoktunk megbízni, legutóbb is a háromból kettőtől kiderült, hogy nem szeretik a padlizsánt. Idén is lassan lesz BPO, mert mostanság van szezonja a padlizsánnak, ezért új receptekkel kell előrukkolnom, ez lesz az egyik.

Elkészítés

2 nagy (vagy 3 közepes) padlizsán

olívaolaj

2 gerezd fokhagyma

1 vöröshagyma

1-1 piros és sárga kaliforniai paprika

120 g fekete olajbogyó

2 ek sűrített paradicsom

1 citrom leve

1 pohár joghurt

só, bors, cayenne-bors

A padlizsánokat hámozzuk meg, kockázzuk fel és jól sózzuk be, majd tegyük félre negyed órára. Erre azért van szükség, mert a zöldség olyan, mint egy szivacs, tehát mindent magába szív az előzetes sózás nélkül, az olajat tuti. Persze ha szeretjük a zsírban tocsogó padlizsánt, mint amilyeneket pl a török büfékben lehet kapni, akkor ezt a lépést hagyjuk ki. Közben olajon pirítsuk meg a hagymát, a fokhagymát, majd adjuk hozzá a felkockázott paprikákat és a szintén felvágott olajbogyókat, és hagyjuk főni. A padlizsánkockákat öblítsük le vízzel, aztán azt is adjuk a serpenyőbe, és addig főzzük össze a zöldségeket, amíg mind meg nem puhul. Érdemes fedőt tenni a serpenyőre, mert akkor gyorsabban főnek meg. Ha ez megvan, akkor keverjük bele a citromlevet, a sűrített paradicsomot, forraljuk fel, aztán turmixoljuk darabosra. A krémet hagyjuk kihűlni az ízesítés előtt, langyosan-hidegen ugyanis jobban kijönnek az ízek benne. Ha lehűlt, keverjük bele a joghurtot, kis sót, jócskán borsozzuk, aki szereti az erőset, cayenne borssal is. Díszítésnek petrezselymet lehet hozzáadni.

Kenyérrel lehet enni egyszerű feltétként, de mártogatósnak is kiváló, kenyérrudakkal, zöldségekkel is.

Ennek a levesnek az alapja a sütőtök, és egy előző posztomhoz igencsak hasonlít, legalábbis kinézetre. Ízre ugyanis egészen más, ez a leves édeskés, a másik, lévén dominálnak benne a zöldségek, egyáltalán nem az. Elkészíteni ezt időigényesebb, de semmiképpen sem bonyolult. Cserébe megéri, mert tényleg különleges ízű lesz a leves.

Elkészítés (4 főre)

1 közepes hagyma

5 dkg vaj

2-3 evőkanál méz karamellizálva

1 nagy krumpli

1 közepes alma

1 l víz, két leveskocka (vagy zöldségalaplé)

1 kg sütőtök sülve

fél narancs leve

só, bors, szerecsendió, kakukkfű

1 dl tejszín

A sütőtököt hosszában ketté vágjuk és betesszük a sütőbe sülni. Akkor jó, ha teljesen puha lesz. Akkor hagyjuk picit lehűlni és kikanalazzuk a húsát. Egy lábosban megolvasztjuk a vajat és a mézet, és beledobjuk az apróra vágott hagymát, valamint a kakukkfüvet. Amikor megpirult, hozzáadjuk a felkockázott almát és a krumplit. Átforgatjuk, és ráöntjük a zöldséglevet (vagy a vizet, és ha felforrt, beledobjuk a leveskockákat). Ha puhára főtt minden, akkor hozzáadjuk a leveshez a sütőtök húsát, hagyjuk kicsit összefőni. A végén beleöntjük a fél narancs levét, sóval, borssal, szerecsendióval ízesítjük. Összeturmixoljuk az egészet, beleöntjük a tejszínt, és még egyet forralunk rajta.

Vannak emberek, akik szerint a lazac a világ legfinomabb hala. Erős a gyanúm, hogy ezt általában azért mondják, mert ez a fajta hal nem nagyon szokott szálkás lenni. Ez így van, valamint lehet sülve és nyersen is enni, bár ez utóbbit csak akkor érdemes, ha friss. És persze elég finom is, az tény. Na jó, egyezünk ki abban, hogy az egyik legjobb hal. Ez a recept nagyon egyszerűen elkészíthető, akinek pedig nem fog ízleni, az egész egyszerűen magára vessen, azt gondolom.

Elkészítés

lazacfilé

vaj

só, fehérbors, kakukkfű

A lazacfiléről levágjuk a vastag bőrét, majd vékonyan felszeleteljük a húsát. Lefektetjük egy tálba, sóval és fehérborssal ízesítjük. Vajforgácsokat rakunk a szeletekre, nem túl sokat, 1 szeletre 2-3-at. A végén pedig jól megszórjuk szárított kakukkfűvel. A tálat lefedjük alufóliával, betoljuk a sütőbe, és magas lángon 10 percet sütjük, leszedjük a fóliát, és még 10 percet hagyjuk sülni.

Köretként gyakorlatilag bármit lehet hozzá adni, én csináltam egy vegyes salátát, de Dave pl a maradék olívás gratint ette mellé, az is nagyon jól kiegészíti.

A gratin alaptípusa egy tálba egymás mellé lerakott szeletelt, félbevágott krumpli nyakon öntve tejszínnel. Na, én a sima gratint is nagyon-nagyon szeretem, de most egyszerűen nem volt kedvem ilyesmihez. Inkább ötvöztem a rakott krumpli műfajával, de aki megrökönyödik az ilyesmitől, ne csinálja. Inkább válaszoljon nekem arra, hogy az olívát mi a fenének kell í-vel írni i-helyett, mikor nem csak hogy röviden ejtjük, de ezt minden más nyelvben is így teszik. Bár valóban, használhatnám inkább az olajbogyó szót is.

Elkészítés

krumpli

zöld vagy fekete olíva

tejszín

tojás

só, bazsalikom

A krumplit héjában megfőzzük, hagyjuk kicsit kihűlni, aztán meghámozzuk és felszeleteljük. Fogunk egy jénait, és belerakunk egy rétegnyi krumpliszeletet, azt pedig megszórjuk karikára vágott olííívával, majd jöhet rá a következő réteg krumpli. Ezt addig ismételgetjük, amíg van alapanyagunk. Egy kisebb tálban kézi habverővel vagy villával alaposan összekeverjük a tejszínt a tojással (1 dobozhoz 1 darab), és kis sóval és sok bazsalikommal ízesítjük. A keveréket beleöntjük a jénaiba, kb addig kell érnie benne, hogy (majdnem) a tetejéig érjen a rakott cuccoknak. Sütőben kb 20 percig sütjük nagy lángon, amíg össze nem áll a tejszín, tehát már nem folyékony.