Csámm!

A chutney egy indiai eredetű erősen fűszeres lekvár. Készítik zöldségekből és gyümölcsökből is, mindkettő egyszerre édes és fűszeres. Én jobban szeretem a gyümölcsöseket, azoknak szerintem sokkal különlegesebb ízük van. Ugyanis nagy chutney és lekvár rajongó vagyok, évente többször szoktam befőzni, leginkább mások örömére, mert azért szívesebben főzöm, mint eszem ezeket (sajnos). A chutney-t sokféleképpen fel lehet használni: az én kedvencem húsok mellé (csirke, pulyka, marha, disznó, máj), szendvicsbe nagyon vékonyan kenve mondjuk a sonka alá, sós keksszel.

Ezen a ponton szeretném először ajánlani a vicces nevű Monika Rohardt Házi készítésű finomságok című könyvét. Mivel valóban nagyon szeretek befőzni, ezért a saját szakácskönyvemen kívül szerintem ezt forgatom a leggyakrabban, ha másért nem, akkor nyálcsorgatás céljából. Egészen fantasztikus receptek vannak benne, különleges lekvárok (messze a legjobb a meggy-málna), chutney-k, zselék, kenyerek, és remek ajándékötletek. A könyv eredetileg Anyáé volt, de annyiszor másoltam ki belőle receptet és annyiszor pislogtam ártatlanul, hogy végül magától adta nekem, én meg nem utasítottam vissza.

Íme következzen egy verzió, ezt csináltam legutoljára idén.

Elkészítés

2 kg szilva

2 lilahagyma

4 gerezd fokhagyma

2 alma

frissen reszelt gyömbér és gyömbérpor (összesen 1-1,5 kiskanálnyi)

20 dkg cukor

1,5 dl ecet

3 kk fahéj

1 csilipaprika

1 kk őrölt koriander

1 kk szerecsendió

csipet só, őrölt bors

A szilvát kimagozzuk, kisebb darabokra vágjuk, és minden más összetevővel együtt feltesszük főni. Ezt addig tesszük, amíg az egész massza lekvárszerűre szét nem fő, de legalább fél óráig. A chutney-k alapvetően darabosak, de akár össze is lehet turmixolni, ha valakinek az szimpatikusabb. A fűszerezéssel kapcsolatban van az egyetlen nehézség. Az édességét, valamint a só és a bors mennyiségét menet közben egyszerű kóstolással tudjuk ellenőrizni, ennek megfelelően adagoljuk. A többi fűszert viszont sajnos a chutney forró állapotában nem nagyon lehet érezni. Ezért ezekkel óvatosan bánjunk, mert csak lehűlt állapotban fognak igazán érződni az ízek. Tehát főzés közben ne fűszerezzük túl, cserébe ne is keseredjünk el attól, hogy nem elég fűszeres - ha kihűlt, az lesz.

Ami pedig a legfontosabb mindenfajta befőzésnél, hogy makulátlanul tiszta eszközökkel szabad csak dolgozni. Új mosogatószivaccsal elmosott edények, evőeszközök, (mixer), befőttesüvegek, melyeket friss konyharuhával törölgetünk el. Ez azért fontos, mert a befőtteknek az a lényegük, hogy sokáig elálljanak, tehát nem célszerű, ha bacik kerülnek bele a munka bármely folyamatában. Persze ha valaki csak az esti vacsihoz akar egy adag csutney-t készíteni, akkor ezek a szabályok nem érvényesek. De akkor persze ne is 2 kg szilvát főzzünk.

Ha késznek nyilvánítjuk a chutney-t, akkor azonnal töltsük üvegekbe, tegyünk azok szájára fóliát, arra szalicilt, lezárás után bugyoláljuk be jól valami takaróba, és dunsztoljuk. Ennek az a lényege, hogy minél lassabban hűl le, annál jobb a tartósítás. Akár 3 napig is hagyhatjuk a takarók között. Ha kiszedjük, ellenőrizzük mindenképpen a tetejét az üvegnek, hogy a hűlés miatt nem lazult-e meg!

Különösen Karácsony közeledtével félő az édességtúltengés, amit én már csak azért is szoktam nehezebben viselni, mert nem vagyok különösen édesszájú és a cukorsokk nálam létező jelenség, ha egyszer mégis sok cukrosat eszem. Na, ettől a keksztől viszont garantáltan nem lesz senkinek hasonló reakciója. Mondjuk az olyanoknak, mint az öcsém, aki azt állítja, hogy allergiás a sajtra (???), szintén nem ajánlatos. Cserébe nagyon egyszerű recept.

Elkészítés (kb 30 db)

10 dkg puha vaj

10 reszelt sajt (ebből a kemény jó, mint a pl cheddar, a legjobb pedig, ha amellé egy kis füstölt sajtot is belereszelünk)

15 dkg liszt

2,5 dkg (1 nagy ek) darálatlan mák

csipet só

A puha, de nem folyékony (!) vajat összekeverjük a reszelt sajttal. Legjobb, ha az egészet kézzel gyúrjuk, sokkal egyszerűbb, mint bármifajta eszközzel küzdeni. Hát igen, majd kezet kell mosni a végén. Ha jól összegyúrtuk a vajat meg a sajtot, mehet a masszába a többi hozzávaló. Ezeket dolgozzuk jól össze, tehát hogy rendesen összeálljon. Az elején nem tűnik ez lehetséges feladatnak, pedig az. Csak tejet ne öntsön hozzá senki! Ha végül sikerült összegyúrni, az is egyébként törős tészta lesz, de legalább egyben lesz. Gyúrjunk belőle 5 cm átmérőjű hengert, azt csomagoljuk be fóliába, és tegyük be a hűtőbe egy jó órácskára. Ettől jobban összeáll a tészta, sokkal könnyebb lesz kezelni.

Ha kivettük a tésztát, éles késsel vágjuk a hengert fél centis karikákra, azokat pedig helyezzük tepsire. Előmelegített sütőben süssük a kekszeket közepes lángon 12-15 percig, amíg meg nem pirul a teteje. Amikor ez megtörténik, még puha a keksz teteje, de hamar megkeményedik utána, csak ne süssük túl, mert hamar elég. Ha kihűlt a keksz, akkor lehet tálalni. Mindenféle chutney-kkal például egészen isteni, és sokáig eláll.

Eléggé csámm kuglóf recept. Bár szerintem gyakorlatilag minden kuglóf nagyon csámm. Ennek a tésztája nagyon könnyű, a citromtól meg olyan friss íze lesz. Hogy az milyen? Tessék kipróbálni, olyan. Annyi a figyelmeztetés, hogy ez a recept szerintem gigantikus kuglófot eredményez. Van két helyes minikuglóf szilikonformám, és bár csak fél adag tésztát csináltam, mind a kettőt fel kellett használnom. És ugye meg is kel a tészta sütés közben, szóval csak óvatosan.

Elkészítés

20 dkg vaj

25 dkg cukor

4 tojás

30 dkg liszt

2 kiskanál sütőpor

1 csomag vanillincukor

2,5 dl tej

1 citrom lereszelt héja

csipet só

mandula

A puha (de nem folyékony) vajat jól összekeverjük a cukorral, míg olyan habos nem lesz. Azért érdemes egy darabig kevergetni, mert könnyebb lesz a tészta, ha habos lesz ez a keverék. Gondolom belemennek a levegőbuborékok. Hozzáadjuk ehhez a tojások sárgáját, a lisztet, aztán minden egyebet. A tojásfehérjéket felverjük keményre, és aztán azt is óvatosan beleforgatjuk a tésztába.

A sütőforma aljába vajforgácsokat rakunk, és mandulát, ami a végén szépen fog látszani a kuglóf tetején, ha hámozott mandulát használunk. Ha nem hámozott, akkor csak akkor látszik, ha megmutatjuk. A tésztát kb háromnegyedig töltjük a formába, az egészet előmelegített sütőbe toljuk közepes lángra, és kb egy órát sütjük. Azért a késpróbát végezzük el néha közben.

Gondolom, a finomabb lelkűek már a címtől visszariadnak, valóban, a finnyásoknak nem is fog ez ízleni, mint pl Dave-nek sem. Nem kell erőltetni, pedig szerintem igen jó. Lehet egyébként, hogy magamtól én sem csináltam volna lilahagymás narancssalátát, viszont volt szerencsém már kóstolni ilyet. Májusban voltunk Szicílián, és ott ettem egyszer előételként. Olaszul nem tudok, de a narancs és a hagyma szót is értettem, viszont nagyon kísérletező kedvemben voltam. Második fogásnak pl tintahalszószos spagettit rendeltem (valahogy ezt is megértettem egyébként a pincér magyarázatában). Néha igenis bevállalósnak kell lenni, ugyanis egyszerűen mindennél finomabb volt mind a kettő, végig nyammogtam, míg ettünk. Azóta próbálom reprodukálni a salátát - a spagettit inkább nem. És most sikerült.

Elkészítés (4 főre)

4 narancs

1 lilahagyma

4 ek jó minőségű olívaolaj (természetesen ezt még Szicílián szereztük be, de lassan elfogy, úgyhogy azt hiszem, sajnos megint menni kéne)

2 ek borecet

1 kk oregánó

fél csokor petrezselyem

só, bors

A narancsot és a hagymát is felkarikázzuk, majd mindent jó alaposan összekeverünk. Borsból is és sóból is csak nagyon picit adjunk hozzá, a zöldfűszereket természetesen jó apróra vágva. A salátát tegyük hűtőbe egy órára tálalás előtt, hogy jól összeérjenek az ízek.

És íme egy újabb krémleves, ezúttal brokkoliból. Azt hiszem egyébként, ideje megint rákattanni a brokkolira, mert az jó. Ez a leves pedig egyébként is végtelenül egyszerű, de nagyon csámm.

Elkészítés (6 főre)

két kisebb vagy egy nagy fej brokkoli

1 nagy krumpli

1 doboz tejszín

leveskocka, fehér bors, szerecsendió

1 tojás

2 ek liszt

sajt

A brokkolit megpucoljuk, kisebb virágokra szedjük, és a krumplival, valamint annyi vízzel, hogy ellepje feltesszük főni. Ha a víz felforrt, beledobjuk a leveskockákat. Amikor a brokkoli és a krumpli is puhára főtt, akkor leturmixoljuk az egészet, majd belekeverjük a tejszínt és ízesítjük fehér borssal és szerencsedióval. Közben egy tálkában összekeverünk egy egész tojást kb 2 kanálnyi liszttel, egy csipetke sóval, és belereszelünk annyi sajtot, hogy jól összeálljon, de még ne legyen keverhetetlen a tészta. Én cheddar vagy füstölt sajtot szeretek használni, de bármilyen egyéb keményebb fajta sajt is jó. A hagyományos trappista meg ilyenek nem annyira, mert teljesen szétmásznak a galuskák és nagyon trutyis lesz a leves. Ha jól összekevertük, akkor a gyöngyöző levesbe beleszaggatjuk egy kiskanállal. Akkor főttek meg a galuskák, ha feljöttek a leves tetejére.