Csámm!

Azért jó egyben megsütni a fasírtot, mert sokkal egyszerűbb, és nem lődöz a rohadt olaj, miközben megpróbálom megfordítani a kis adagokat. Meg ugye nem kell hozzá plusz zsiradék, amivel jól megszívja magát. Tényleg, csak össze kell kutyulni mindent és bedobni a sütőbe, aztán kész. Siker garantált.

Elkészítés (3 főre)

0,5 kg darált hús, én marhával csinálom, mert nem vagyok nagy sertéshúsrajongó

2 dl tejföl

só, bors, kakukkfű

Egy tálban jó alaposan összekeverjük a hozzávalókat. Tejfölből akár még többet is lehet használni, hogy jól tocsogjon a massza. Ez azért kell, hogy ne legyen nagyon száraz a kész fasírt. Ha megvan, akkor egy őzgerincszerű tepsibe szépen belesimítjuk, lefedjük alufóliával, és betesszük a sütőbe nagy lángra. Összesen kb 35 percig süssük, 20-25 perc elteltével szedjük le az alufóliát, hogy megpiruljon a teteje. A massza szépen össze fog ugrani, ettől ne ijedjen meg senki.

Mellé köretként nagyon finom az olívás gratin.

Hideg van, ilyenkor jól esik néha egy kis forralt bor. Alapból a fehéret jobban szeretem, de ma délután az Ankerben ittam egy nagyon finom vöröset, ezt igyekeztem reprodukálni. A fűszerezés, amit megadok, emiatt inkább vöröshöz illik, fehérhez a kardamom helyett lehet inkább gyömbért használni és/vagy szerecsendiót.

Elkészítés

1 üveg vörösbor

víz (minél olcsóbb/karcosabb a bor, annál több, de mondjuk olyan 3-4 deci)

2 narancs

kardamom, szegfűszeg, fahéj, vanilincukor, méz

A folyadékokat egy lábosba töltjük, megfűszerezzük ízlés szerint. A darabos fűszereket érdemes fűszertojásba tenni, hogy a végén egyben ki lehessen szedni mindent, persze nem muszáj, de akkor kell a szűrő (vagy tele lesz a szánk apró szegfűszeg darabkákkal és köpködhetünk ízlelés helyett). Tegyünk bele mézet vagy cukrot is, ki mennyire szereti édesen, annyit. Az egyik narancsot facsarjuk ki, a levét beleöntjük a borba, a másik narancsot pedig szeleteljük fel, azt is dobjuk bele. Óvatosan kezdjük el főzni, kevergessük közben, hogy jobban kijöjjenek az ízek. Vigyázat, ne forraljuk fel, mert akkor hamar kimegy belőle az alkohol. Annak ugyanis sokkal alacsonyabban van a forráspontja, 78C-on. Ezért egy recept pl azt írja, hogy forraljuk a keveréket 78 fokra - hát, hajrá. Na, mindenesetre ne forrjon. Ha készen van, tegyünk rá fedőt pár percre, hogy még érjen kicsit, aztán töltsük ki poharakba és igyuk meg. Lehet csodás télies kompozíciót is készíteni a pohár köré, mint én tettem.

A receptet a Magyar Konyha egyik számában találtam, és már egy ideje szemezek vele. És persze ahhoz képest, hogy mennyire egyszerű étel, teljesen felesleges volt annyit rákészülnöm. Persze bárányhúst és római köményt nem lehet a sarki boltban kapni, de azért annyira nem is iszonyatosan nehéz beszerezni (Vásárcsarnok pl). Az eredeti recept természetesen nem csak a fasírtot írta le, hanem mindenféle flancos köretet is ajánlott hozzá. Ebből a kedvencem a szumákos joghurt volt, amin Andrissal hosszasan kuncorásztunk, lévén egyikünk sem tudta elképzelni sem, hogy mi az. Megnéztük, és cserszömörcét jelent - hát, ezzel sem nőtt meg a presztízse, azt kell mondanom. Persze aki szereti az ilyesmit, keverjen egy pohár joghurtba 1 tk-nyi szumákot (cserszömörcét), 1 gerezd fokhagymát és 1/4 tk sót, és abba mártogassa a fasírtokat. Én a részemről megmaradtam a szimpla fokhagymás joghurtnál, az is elég fini.

Elkészítés (4 főre)

60 dkg finomra darált bárányhús

2 kisebb fej lilahagyma apróra vágva (felháborító, hogy a program nem ismeri a lilahagyma szót)

3 gerezd fokhagyma apróra vágva

1 tk fekete bors

2 tk őrölt római kömény

12 db friss korianderág az eredeti recept szerint, de mivel én ezt ki nem állhatom, ezért petrezselyemmel és őrölt korianderrel helyettesítettem

só

Minden hozzávalót összekutyulunk egy tálban, és a trutyiból kis fasírtkákat formázunk, majd azt kisütjük olajban. Az egyik oldalát hirtelen sütjük, majd megfordítjuk, lejjebb vesszük a lángot, és fedő alatt hagyjuk, hogy teljesen átsüljenek a húspogácsák (na, ez is milyen szó már), valamint megpiruljon az aljuk.

A szószt nem is muszáj megcsinálni hozzá, lehet kenyérrel enni, savanyúsággal, de mindenféle egyéb körettel is. Sőt, aki nem háborodik fel a gondolattól, ketchuppal is fogyaszthatja.

Eredeti recept: Mautner Zsófia, Chili és vanília blog

Hatalmas rajongója vagyok az avokádónak, a halaknak, és ha van hagyma, aminek nem bírok ellenállni, az a lilahagyma. Egyszóval ez az én receptem. Egyszerűen mindennél finomabb lesz, és ha az ember egyszer megcsinálta, szerintem nem is lehet abbahagyni, mert amellett, hogy tényleg mennyire jó, nagyon egyszerű is elkészíteni. Annyi macera van csak benne, hogy itthon elég ritkán lehet érett avokádót kapni, és ha igen, szerintem az is gyanús. Érdemes ezért előre megvenni őket, és kitenni 3-4 napra mondjuk az ablakpárkányra érni. Figyelmeztetés: csak akkor érett, és így felhasználható az avokádó, ha jó puha lesz, ha kemény, akkor teljesen használhatatlan. Ezen a puhára főzés sem segít (sőt) - persze nem mintha én megpróbálkoztam volna ilyesmivel...

Elkészítés (3-4 főre)

2 doboz szardínia

2 evőkanál olívaolaj

2-3 evőkanál fehérborecet

1 citrom reszelt héja

citromlé, cayenne bors (ezt a csípőset nem kedvelők csak módjával adagolják), só, bors

1 nagy csokor friss petrezselyem

2 érett avokádó

1 lilahagyma

A lecsöpögtetett szardíniából kiszedjük a hal gerincét, és villával összetördeljük. Hozzáadjuk az olívaolajat, az ecetet és a citromlevet, majd a masszát ízesítjük a citromreszelékkel, borssal és cayenne borssal. Szerintem a szardínia elég sós önmagában, tehát én nem szoktam pluszba sózni, de az is igaz, hogy szokták mondani, hogy magyar létemre nem sózok tisztességesen. Tehát csak ízlés szerint. Keverjük még bele az apróra vágott petrezselymet, és tegyük be a hűtőbe pár órára érni.

Csak tálalás előtt készítsük elő az avokádó krémet, mert könnyen bebarnul különben (az íze persze közben nem változik, csak ha vendégeket várunk, akkor szebb a zöld, mint a barnás szín). A félbevágott avokádókból szedjük ki a magokat, kanalazzuk ki a gyümölcs(?)húst, és villával törjük össze. Ezt ízesítsük citromlével (ettől lesz kevésbé barna), valamint sóval és borssal. Ez utóbbiak adják az ízét egyáltalán. Magában az avokádónak ugyanis valóban elég semleges az íze, de fűszerekkel szerintem abbahagyhatatlan. Azért nem árt egyébként, mert rengeteg zsír van benne, és könnyen rosszul lesz tőle az ember, ha magában eszi. Nem magában, hanem mondjuk vaj helyett kenyérre kenve is isteni egyébként, a guacamole alapja (abban még van hagyma és paradicsom is).

Enni a legjobb (vajas) pirítóssal. Előre el lehet készíteni a szendvicskéket (a sorrend mindegy, csak felül legyen a hagyma), vagy egyszerűen tálból mindenki megcsinálhatja magának. Elég laktató étel, tehát akár egy könnyebb vacsorának is beillik, de egy-egy szelet előétel is lehet.

Íme egy újabb krémleves, ami nagyon egyszerű. Nem hagyományos zellerleves ez viszont, ne a szokásos ízt várjuk, pláne ne, ha valaki csak a zacskós porlevesek ízeihez van szokva. Ez ugyanis, nem elnyomva a tisztességes zellerízt, enyhén édeskés almaízt is ad. Igazán különleges, egyszer a barinőimnek is főztem, amikor nálam vacsoráztak, nagy sikere volt.

Elkészítés

1 nagy gumó zeller

3-4 közepes méretű alma

1 hagyma

só, bors, leveskocka, esetleg almaecet vagy almabor

2 dl tejszín

Az apróra vágott hagymát megdinszteljük kicsi olajon vagy vajon, majd rádobáljuk a kockára vágott fél zellert és két almát. Kis forgatás után felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Ha valaki szeretne almabort használni, akkor annak a mennyisége ne haladja meg a 2 dl-t. A levest fűszerezzük, és ha forr már a víz, akkor beledobunk 2 leveskockát. Szerintem teljesen mindegy, hogy milyen ízesítésűt. Ha puhára főttek a zöldségek, akkor jól turmixoljuk le az egészet, adjuk hozzá a tejszínt, és még egyet forraljunk rajta.

A maradék zellert gyufaszálnyi vékony csíkokra vágjuk, és bő, forró olajban kisütjük. Az almát szintén kis darabokra vágjuk, azt pedig vajon pároljuk meg. Tálaláskor a párolt almát és a zellerchipset szórjuk a kimert leves tetejére!