Csámm!

Avagy lasagne tészta helyett padlizsánnal. Mikor előadtam Dave-nek az ötletet, hogy mi lesz vacsira, megfenyegetett, hogy pórul járok, ha szar lesz, márpedig szerinte erre nagy az esély, és ő valami finomra vágyik. Evés közben duzzogva bár, de bevallotta, hogy egész jó lett, szerintem is.

Elkészítés (4 adag)

• 2 közepes padlizsán
• 60 dkg darált marhahús
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 kis konzerv sűrített paradicsom
• liszt, tej, olaj, só, bors

Olajon felforrósítunk 2 ek olajat, majd megpirítunk benne annyi lisztet, amit el tudunk kerevni az olajjal. Apránként annyi tejet öntünk hozzá, amennyit a liszt felvesz, közben folyamatosan kevergetve, hogy ne legyen csomós a szósz. Tehát készítunk egy besamel alapot. Ha már kellemesen folyós a sok tejtől, belekeverjük a darált húst, a zúzott fokhagymát és a sűrített paradicsomot, aztán pedig sóval és borssal ízesítjük. Folyamatosan kevergetjük addig, amíg barna nem lesz a szósz, akkor sült meg a hús.

A padlizsánokat vékonyan meghámozzuk és fél centis szeletekre vágjuk. Egy jénait kivajazunk és az aljára rakosgatjuk a padlizsánszeleteket. Az első réteg után sózzunk, majd adagoljunk rá szószt. Aztán megint jöhet a padlizsán, aztán megint a szósz, ameddig van. A vége szósz legyen és reszeljünk rá sajtot mindenképpen.

Közepes lángon addig süssük, amíg meg nem puhul a padlizsán, fél óra biztosan van.

Ezt a sós nasit sütéssel együtt kb 35 perc elkészíteni, tehát gyors, ráadásul nagyon egyszerű is. Variálható, sokáig eláll, és mindig sikere van.

Elkészítés

• 25 dkg túró (bármilyen megfelel, a tehéntúróval lesz a leglágyabb az íze, juhtúróval karcosabb)
• 25 dkg vaj
• 25 dkg liszt
• só

A lisztet a puha, de nem folyékony vajjal és egy kiskanál sóval összemorzsoljuk kézzel, majd hozzáadjuk a túrót is és gyúrjuk, míg össze nem áll a tészta rendesen. Fél centi vastagra kinyújtjuk és belesimítjuk egy nagy lapos tepsibe. A legalapabb, ha szezámmaggal vagy sajttal szórjuk meg. Mielőtt betoljuk a sütőbe, vágjuk fel rudacskákra, de egyébként bármilyen forma készíthető belőle, pogácsa is. Nagy lángon süssük 20-25 percet. Nem szabad túlsütni, mert ha kivesszük, valamennyit keményedik utána, tehát ha már sülés közben ropogós lesz, akkor nagyon kiszárad, az nem jó.

Ha kész, hagyjuk picit hűlni, de aztán már lehet is nassolni. A mostani adagot vendégségbe vittem, még melegen csomagoltam be. A bizarr zöld cucc pedig bazsalikomos sajt.

Mártogatósos partik állandó sztárja. Ennek megfelelően ez egy jó nagy adag.

Elkészítés

• 80 dkg csirkemáj
• 1 narancs
• tejföl/majonéz
• só, bors, majoranna, csilipor

A májat megmossuk, levágjuk róla a nagy zsírdarabokat, és vajon elkezdjük sütni kis lángon. Sózzuk meg, és kb egy evőkanálnyi majorannával ízesítsük. Mivel a máj hamar kérges lesz, ezért kell kislángon készíteni, sőt, ráraktam fedőt is, hogy inkább párolódjon, mint süljön. Nem kell így sem sokáig, kevergessük és figyeljük, hogy mikor sül meg éppencsak a máj. Akkor jó, ha át van sülve, de még puha és nagyon omlós a közepe. Ha készen van, szedjük ki a levéből és pürésítsük. Én szeretem, ha kicsit darabos marad, ezért nem turmixgépet, hanem krumplinyomót használtam.

Ha pürés a máj, adjunk hozzá egy kicsit a levéből, egy narancs kifacsart levét, valamint annyi tejfölt, hogy krémes legyen (kb egy evőkanál). Tejföl helyett lehet majonézt is használni. Alaposan keverjük össze, és folyamatosan kóstolgatva ízlés szerint ízesítsük tovább feketeborssal és csilivel.

A receptet a nagynénémtől kaptam, aki pedig egy indiai barátjától, Tirthától, akinek ezúttal is köszönöm. Meglepően kevés fűszer van benne ahhoz képest (szerintem), viszont nagyon könnyű elkészíteni. És nagyon jó! A kapott recept garnélarákot ad meg, magam is azzal készítettem, de csirkemellet is lehet használni, ha valaki idegenkedik vagy allergiás. Annyit tennék még hozzá, hogy az eredeti receptben nem szerepelnek mennyiségek a fűszereknél, mert a nagynéném szerint az indiaiak annyian vannak amúgy is, hogy bármennyire is el van fűszerezve az étel, mindig lesz valaki, aki amúgy is szívesen megeszi :) Szóval a megadott mennyiségek a saját ízlésemet tükrözik.

Elkészítés (3-4 adag):

• 250 g garnélarák
• 1 vörös hagyma
• 1 paradicsom
• 1 konzervnyi kókusztej
• só, kurkuma, gyömbér, garam masala (fűszerkeverék, így lehet kapni), csilipor

A hámozott garnélákat megsózzuk, összekeverjük egy jó kiskanálnyi kurkumával és félretesszük fél-egy órára. Közben a hagymát apróra vágjuk és egy kis olajon megdinszteljük. Ha már áttetsző, adjunk hozzá egy kiskanálnyi gyömbérport (esetleg reszelt friss gyömbért), ugyanennyi garam masalát, és fél kiskanál csiliport. Ettől a mennyiségtől a kellemesnél egy kicsivel csípősebb lesz, de szerintem a curry nem is curry, ha nem csíp. Alaposan keverjük össze a fűszeres hagymát, majd tegyük félre.

A bepácolt garnélát pirítsuk meg egy kevés olajon, 1-2 percig, amíg egy kis színt kap. Ekkor adjuk hozzá a meghámozott, felvágott paradicsomot, és addig főzzük, amíg az meg nem puhul. A paradicsomot úgy tudjuk a legegyszerűbben meghámozni, ha forrásban lévő vízbe dobjuk pár másodpercre (vagy egyszerűen leforrázzuk), akkor már látszik is, ahogy összehúzódik a bőre.

Ha szétfőtt a paradicsom, adjuk hozzá a fűszeres hagymához (vagy fordítva), és alaposan keverjük össze. Öntsük bele a kókusztejet, és addig forraljuk, míg egy kicsit össze nem sűrűsödik. Olyan nagyon nem fog, tehát pár percnél tovább nem érdemes várni.

Mindenféle chutney-kkal isteni, különösen mangóchutney-val, de nekem ehhez nem volt most kedvem. Inkább felcsíkoztam egy piros kaliforniai paprikát és vajon megpirítottam kicsit egy kis korianderrel. Elég jó kiegészítője volt a currynek.

Dave olyan, mint Gombóc Artúr, a csokoládét is csokoládéval szereti, na meg egy kis csokoládéval mellé. Úgyhogy nem is volt igazán kérdéses, hogy mi legyen a szülinapi menü desszertje. Készítettem egy csokikelyhet, amit jól megpakoltam brownie-val, a koronát a tetején pedig a vaníliafagylalt jelentette. Jelezném, hogy bár nagyon finom az elkészült mű, én speciel két falatnál nem bírtam többet enni belőle, annyira töményen volt édes. Dave cserébe megette az én adagomat is, úgyhogy gond nem volt egy szál sem. Csak akkor volt egy pici csalódottság az arcán, amikor bevallottam, hogy a kehely ötlete nem saját, innen van, szerencsére azért ezen is túltette magát. Sőt, közben Zsuzsi felvilágosított, hogy ő már évekkel ezelőtt látta az ötletet Jamie Olivernél. Hát, ilyen ez a sóbiznisz.

Elkészítés (4 kehely):

• 200g csoki (két tábla)
• 4 hosszúkás lufi

A cre-art blogon elég jól le van szerintem vezetve, hogy hogyan kell elkészíteni a kelyheket, ezért inkább csak kiegészítést tennék ahhoz. Ami nagyon fontos, hogy miután megolvasztottuk a csokit, várjuk meg, míg kellemes hőmérsékletűre hűl, különben beleolvad a lufi. És egyébként szerintem érdemes keverni a csokifajtákat, pl én egy tábla sima tejcsokisat karamelldarabkással kevertem össze, amitől persze még édesebb lett az összhatás, viszont annál jobban nézett ki.

Kb egy óra alatt szobahőmérsékleten megkeményedik annyira a csoki, hogy már ki lehet pukkasztani a lufit, de utána azért még érdemes betenni a kelyheket a hűtőbe tálalásig. Íme az én alkotásom: