Dave olyan, mint Gombóc Artúr, a csokoládét is csokoládéval szereti, na meg egy kis csokoládéval mellé. Úgyhogy nem is volt igazán kérdéses, hogy mi legyen a szülinapi menü desszertje. Készítettem egy csokikelyhet, amit jól megpakoltam brownie-val, a koronát a tetején pedig a vaníliafagylalt jelentette. Jelezném, hogy bár nagyon finom az elkészült mű, én speciel két falatnál nem bírtam többet enni belőle, annyira töményen volt édes. Dave cserébe megette az én adagomat is, úgyhogy gond nem volt egy szál sem. Csak akkor volt egy pici csalódottság az arcán, amikor bevallottam, hogy a kehely ötlete nem saját, innen van, szerencsére azért ezen is túltette magát. Sőt, közben Zsuzsi felvilágosított, hogy ő már évekkel ezelőtt látta az ötletet Jamie Olivernél. Hát, ilyen ez a sóbiznisz.
Elkészítés (4 kehely):
- 200g csoki (két tábla)
- 4 hosszúkás lufi
A cre-art blogon elég jól le van szerintem vezetve, hogy hogyan kell elkészíteni a kelyheket, ezért inkább csak kiegészítést tennék ahhoz. Ami nagyon fontos, hogy miután megolvasztottuk a csokit, várjuk meg, míg kellemes hőmérsékletűre hűl, különben beleolvad a lufi. És egyébként szerintem érdemes keverni a csokifajtákat, pl én egy tábla sima tejcsokisat karamelldarabkással kevertem össze, amitől persze még édesebb lett az összhatás, viszont annál jobban nézett ki.
Kb egy óra alatt szobahőmérsékleten megkeményedik annyira a csoki, hogy már ki lehet pukkasztani a lufit, de utána azért még érdemes betenni a kelyheket a hűtőbe tálalásig. Íme az én alkotásom:
