Gyerekkorom egyik kedvenc sütije, az íze miatt is természetesen, de hát mégiscsak a forma az igazi. Sajnos fogalmam sincs, hogy hol lehetne beszerezni, mert mi még az NDK-ban vettük, amikor ott éltünk - tehát nagyon régen. Nyusziformát szerintem amúgy Húsvét környékén nem lehetetlen kapni, ajánlom a beszerzést, nem csak gyerekeknek menő.
Egyébként nem régen voltunk Berlinben egy hosszú hétvégén, és az ilyenkor kihagyhatatlan bolhapiacozás is program volt. Na és az egyik standon megláttuk Anyával ugyanazt a nyúlformát, meg volt barika is. Nagy volt a kísértés, bevallom, de azért mégiscsak bizarrnak tűnt egy picit egy nem kifejezetten kiváló minőségű, ámde legalább 20 éves, használt süteményformát megvenni, főleg, hogy van már otthon egy, amit legalább mi tettünk használttá. Vettem helyette mást.
Szóval ez a recept a formához tartozik, ami nem túl nagy, ezért ha valaki pl egy átlagos méretű tepsiben csinálná meg, akkor mindenképpen dupla adagot csináljon. És persze nem csak Húsvétra való, de ugye a tradíciók.
Elkészítés
- 4 dkg vaj
- 4 dkg cukor
- fél csomag vanillincukor
- csipetke só
- 1 tojás
- 1 kk főzőrum (ettől lesz különleges íze, ne hagyjuk ki)
- 4 dkg őrölt mogyoró
- 4 dkg liszt
- 4 dkg keményítő
- fél tk sütőpor
Szépen összekeverünk mindent, enyhén folyós tésztát fogunk kapni. A keményítőt egyébként lehet liszttel is helyettesíteni, csak azért sokkal jobb a keményítő, mert omlósabb lesz tőle a tészta. Nem különösebben drága dolog és minden boltban lehet kapni, szóval hajrá!
Előmelegített sütőben 180 fokon kb fél órát sütjük, ellenőrizzük tűpróbával, hogy tényleg készen van-e.
A nyuszikákat igyekeztem díszíteni, hogy a kis unokahúgaimnak jobb legyen a Húsvétjuk, porcukor, csokimáz, dekorcukor, ilyenek. Azonnal leharapták a nyulak fejét, aztán jött a többi. (Háttérben bárány.)
