A padlizsánkrém tipikusan olyan étel, hogy kb ahány ember, annyiféleképpen készíti el, sőt esküszik a tuti receptre. Na, én erre esküszöm. Az biztos, hogy ez egy nagyon alaprecept, tekintve, hogy túl sok fűszer nincs benne, ezért is szeretem nagyon, mert tökéletesen érezni a padlizsán ízét, nem rontja el holmi majonéz vagy fokhagyma. A receptet még anyukám tanulta első férjének nagymamájától, aki erdélyi, ezért nálunk hagyományosan vinete néven fut a krém, ami a "padlizsánkrém" román neve (vagy vineta, de erről most hadd ne nyissunk vitát).
Elkészítés
- 2 közepes padlizsán
- 1 ek olaj
- 1 kk mustár
- só és bors ízlés szerint
A padlizsánokat megmossuk és a tetejüket picit bevagdosva egy tepsire tesszük. Betoljuk a sütőbe és nagy lángon addig sütjük, amíg puha nem lesz az egész és össze nem szottyad a héja, nem baj, ha közben a teteje feketére ég. Ez akár egy óráig is eltarthat - sütőtől függően. Ha már puha az egész, akkor kivesszük és hagyjuk kicsit kihűlni.
Ha már olyan hőmérsékletű a sült padlizsán, hogy kézzel is könnyen meg tudjuk fogni, akkor (hagyományosan) egy fakéssel levágjuk a csumáját, végigvágjuk a tetejét hosszában, és kikaparjuk az omlósra sült húst egy tálba. A tálban kevergessük a késsel vagy egy villával addig, amíg jó pépes nem lesz. Nem támogatom a turmixolást, mert az én ízlésemhez túl pépes lesz, de akár azt is lehet. Belekeverjük az összes fűszert, jól elkeverjük és kész is van. Langyosan is isteni, de tálalás előtt azért érdemes picit állni hagyni.
Variációk: Mivel ez tényleg egy alaprecept, ezért rengeteg mindent lehet rajta változtatni. Pl 1-2 gerezd fokhagymával, majonézzel, rozmaringgal, édes helyett dijoni mustárral, 2:1 arányban sült cukkinivel összekeverve egész más ízeket kaphatunk, kísérletezni a végtelenségig lehet. Arra viszont érdemes figyelni, hogy a fűszerezés melegen nem jön ki eléggé, csak akkor fogjuk igazán érezni, ha már teljesen kihűlt a krém, tehát nehogy túl sokat tegyünk bele!
