Csámm!

Gyerekkorom egyik kedvenc sütije, az íze miatt is természetesen, de hát mégiscsak a forma az igazi. Sajnos fogalmam sincs, hogy hol lehetne beszerezni, mert mi még az NDK-ban vettük, amikor ott éltünk - tehát nagyon régen. Nyusziformát szerintem amúgy Húsvét környékén nem lehetetlen kapni, ajánlom a beszerzést, nem csak gyerekeknek menő.

Egyébként nem régen voltunk Berlinben egy hosszú hétvégén, és az ilyenkor kihagyhatatlan bolhapiacozás is program volt. Na és az egyik standon megláttuk Anyával ugyanazt a nyúlformát, meg volt barika is. Nagy volt a kísértés, bevallom, de azért mégiscsak bizarrnak tűnt egy picit egy nem kifejezetten kiváló minőségű, ámde legalább 20 éves, használt süteményformát megvenni, főleg, hogy van már otthon egy, amit legalább mi tettünk használttá. Vettem helyette mást.

Szóval ez a recept a formához tartozik, ami nem túl nagy, ezért ha valaki pl egy átlagos méretű tepsiben csinálná meg, akkor mindenképpen dupla adagot csináljon. És persze nem csak Húsvétra való, de ugye a tradíciók.

Elkészítés

• 4 dkg vaj
• 4 dkg cukor
  
• fél csomag vanillincukor
• csipetke só
• 1 tojás
• 1 kk főzőrum (ettől lesz különleges íze, ne hagyjuk ki)
• 4 dkg őrölt mogyoró
• 4 dkg liszt
• 4 dkg keményítő
• fél tk sütőpor

Szépen összekeverünk mindent, enyhén folyós tésztát fogunk kapni. A keményítőt egyébként lehet liszttel is helyettesíteni, csak azért sokkal jobb a keményítő, mert omlósabb lesz tőle a tészta. Nem különösebben drága dolog és minden boltban lehet kapni, szóval hajrá!

Előmelegített sütőben 180 fokon kb fél órát sütjük, ellenőrizzük tűpróbával, hogy tényleg készen van-e.

A nyuszikákat igyekeztem díszíteni, hogy a kis unokahúgaimnak jobb legyen a Húsvétjuk, porcukor, csokimáz, dekorcukor, ilyenek. Azonnal leharapták a nyulak fejét, aztán jött a többi. (Háttérben bárány.)

Vagy lencsés marharagu, megközelítés kérdése. De végülis lencsefőzelék is lehet. Attól lesz érdekes ez az étel, ha több, különféle lencsét használunk, nem csak a szokásos barnát. Érdemes körülnézni érte kicsit jobban, de azért szoktam látni normális bolt kínálatában is választékot. Én most ehhez a kis keleti boltomban (Király utcai villamos megálló) szereztem be a lencséket, simát, vöröslencsét meg valami harmadikat, ami sárga és nem emlékszem a nevére, de lencse és nagyon finom. És tényleg mindegyiknek más az íze, együtt pedig egészen csámm.

Vagy legalábbis zsömléhez hasonló lesz belőle, de biztosan nem olyan, mint amit boltban lehet kapni. Szerintem ez jó :) Ez a kenyér alapreceptnek egy variációja, aminek pontos leírását itt lehet olvasni.

A focaccia egy olasz kenyérfajta, a tésztája elég klasszik, az igazán jó benne viszont az, hogy millió módon lehet elkészíteni. Minden azon múlik ugyanis, hogy mivel dobjuk fel az egyszerű kenyértésztát. Én elég nagy rajongója vagyok mind az olívának, mind a szárított paradicsomnak, ezért most egy ezekkel készült verziót osztok meg. Nagyon jó még a fokhagymás is (az úgyis olyan jól hangzik, hogy fokhagymás focaccia) vagy a zöldfűszeres. Érdemes az olívákkal is kísérletezni, mert annyi féle van abból is, mint égen a csillag. Ha van a közelünkben olyan bolt, ahol kimérve lehet olívát kapni (pl keleti bolt Budapesten már nem is annyira ritka, van pl egy a Király utcai villamosmegállóban), akkor érdemes párat megkóstolni, amíg meg nem találjuk azt, ami igazán jó. Konzerv olívát is lehet persze használni, csak annak nem annyira intenzív az íze általában.

Előzetes félelmeimmel ellentétben, hogy mi szükség van annyi zöldégre a finom husi mellé, Dave egyenesen közölte, hogy ez a vacsora az egyik legjobb, amit valaha főztem. Ez nagy szó, büszke is vagyok rá, pedig annyira szerencsére nem finnyás. De tényleg nagyon különleges lett az összhatás. Könnyed ételnek tűnik, de óvatosan, mert annyira nem az, a csicseriborsó azért jóllakat rendesen. Azért egy normál vacsorának tökéletes.

Elkészítés (2 főre)

• 15 dkg csicseriborsó (legalább jó pár órát vagy egy éjszakát áztassuk be előre)
• 30 dkg hús (én most pulykacombot használtam, az a lényeg, hogy ízesebb és picit zsírosabb legyen, tehát ne csirkemell, de a sertéshús nekem már sok)
• 1 ek szójaszósz
• 1 szál újhagyma
• 1/2 fej hagyma (vörös vagy lila)
• 2 sárgarépa
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 babérlevél
• 2 szál kakukkfű
• 1 ek aprított petrezselyem
• koriander, só, bors
• fél citrom leve

A csicseriborsót előző nap beáztatjuk hideg vízbe, néha cseréljük le a vizet frissre.

A húst apró falatkákra vágjuk, egy tálban kis olívaolajat öntünk rá, 1 kanálnyi szójaszószt és kb 1 ek-nyi őrölt koriandert. Jól összekeverjük, hogy eloszoljon a fűszer egyenletesen, és a pácolt húst betesszük a hűtőbe egy éjszakára.

A csicseriborsóról leöntjük az áztatóvizet és beleöntjük egy fazékba. Annyi friss vizet öntünk rá, hogy bőven ellepje, beletesszük az egyik répát ketté vágva, a fél hagymát és az újhagymát, nagyobb darabokra vágva. A petrezselymet, a kakukkfüvet, a babérlevelet és 1 kiskanálnyi egész borsot beletszünk egy teatojásba, ezt hozzáadjuk a zöldségekhez és megfőzzük az egészet. Addig főzzük, amíg a csicseriborsó roppanósan puhára nem fő, ez kb 40 perc.

Egy serpenyőben melegítsünk fel olívaolajat és adjuk hozzá a nagyon apróra vágott fokhagymát és a teatojásból kivett petrezselymet és kakukkfüvet (csak a leveleket, a szárát dobjuk ki). Ha jó illatosra pirultak, akkor adjuk hozzá a megmaradt nyers és a már megfőtt répát gyufaszálnyi darabokra (vagy julienre, ha jobban tetszik) vágva. Addig pároljuk fedő alatt, amíg picit meg nem puhul a répa, de még legyen roppanós ez is, ne hagyjuk szétfőni. Közben ízesítsük sóval, borssal és egy szórásnyi őrölt korianderrel. Kb 5 perc után adjuk hozzá a leszűrt csicseriborsót és együtt is pároljuk még 1-2 percet. A végén ízesítsük egy fél citrom kifacsart levével.

Közben vegyük ki a bepácolt húst a hűtőből, és úgy, ahogy van, süssük meg egy serpenyőben. Olaj már nem kell alá, viszont most már sózhatjuk. (Pácolás előtt ne, mert könnyen megkeményedik tőle a hús.)

A zöldségeket kervejük össze a hússal, melegen tálaljuk!